Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sebestyén Péter: Hans Bülow mesterét, Liszt Ferencet hallgatja

Sebestyén Péter portréja

Hans Bülow mesterét, Liszt Ferencet hallgatja (Magyar)

Ne hazudj, fiam. Ez nem a lengyel lovasság; a fülem még jó. Ne feledd, a muzsika egyszerű, de helyesbíteni lehetetlen. Az Appassionata is érdektelen, ha azt hiszed, technikai perfekciód vagy a huszonnégy hangnem abszolút ismerete jelent valamit. Még az se érdekes, hogy prima vista zongorázol; minden billentyűakrobata képes ilyen bűvészmutatványra. Ráadásul: Te voltál a legjobb, akit egyáltalán tanítani lehetett; ezen felül pedig a vejem. Ne bánkódj Cosima miatt: tulajdonképpen Te menekültél meg tőle. Szőröstül-bőröstül felfalta Richardot. Soha ne félj. Ha félsz, a kotta maga alá gyűr és megaláz. Tudom!, hogyne tudnám: Te vagy az egyedüli dirigens, aki a kilenc szimfónia összes szólamát hangjegyenként ismeri. Azt is tudom, hogy utánad nem lehet többé a régi módon arra a pulpitusra karmesterként felmenni. Ez így jó; legalább megfegyelmezed ezt az egész zenekari csőcseléket… Mégis… ne tiszteld annyira a vezérkönyveket.
(…) Bár: én is féltem. Még régen… az a süket német, Bécsben. Látta az ujjaimat. Mikor a végén feljött a pódiumra, azt hittem, fölpofoz: minimo calculo négyszer melléütöttem. Aztán csak megcsókolt; emlékszem, kávéillata volt… És már időm sincsen, Hans. Amit mostanában írok, még meghallgatni se hajlandó senki. Te sem… és Richard… a Csárdás Macabre után úgy bámult rám, mint egy… egy zenekritikusra. Nuages gris hallatán dúltan viharzott ki a szalonból, és Cosima fúriaként sziszegte: fölidegesítettem, pedig az orvosok megtiltották, hogy felizgassa magát… a jó Richard… a főtémáit általában tőlem szokta…hmm… kölcsönözni. Megértem Őt; és Téged is. Az én zeném, fiam: Ohne Tonart. Nincsen hangneme. Ahogy Te kiabáltad: ez Unmusik!  És már kiröhögnek. Azt hiszed, nem tudom? Az összes tanítványom, még Stradal is, Thomán is… Te is… Mindenki…!
(…) A szívcseppeket, Hans… hetvenéves vagyok. Mennyi taps, hány hisztérikus női levél…hmmm… Már nem fontos… De azért: valahol, valamikor elhangzik a Villa d’Este, és unisono károgják majd: velem kezdődött el a Zukunftmusik… Ez itt fekete és fehér. A klaviatúra nevetségesen könnyen megadja magát. Méghogy játszhatatlanok a dolgaim! Hogy sose írom elő nekik az ujjrendet! Milyen pitiáner társaság, ne vigyorogj, fiam… Így, félvakon, szivarral az ujjaim közt is abszolválom bárkinek a bármilyen művét, amit akarnak! Amit csak akarok…!
(…) Az a lényeg, hogy ne méricskélj. Hiába matematika, ahogy manapság mondják: a nagy fúgák hangjai – in aeternum – megmérhetetlenek, Hans. Most jöjjön Chopin. Az ulánusokat akarom, ahogy rohamoznak. Velük győzhetsz vagy halhatsz; ezen nem tudunk segíteni. De aztán… minden szívdobbanásoddal és kezed minden rezdülésével Te szabod a végtelen harmóniát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. P.

Hans Bilov svog majstora, Franca Lista sluša (Szerb)

Sine moj, ne laži. To nije Poljska konjica, uši mi još služe. Ne zaboravi, muzika je jednostavna ali ispravke su nemoguće. I Appassionata je dosadna ako veruješ da ti je tehnička perfekcija ili apsolutno poznavanje dvadeset četiri glasa nešto znači. Ni to nije interesantno da prima vista  sviraš na klaviru, svaki akrobat tipki sposoban je na takvu čaroliju. Povrh toga: Ti si bio najbolji, koga se uopšte moglo učiti; i još si mi i zet. Zbog Kozine nemoj da tuguješ: ustvari od nje Ti si se spasio. Riharda je bez ikakvog problema u celosti progutala. Nikad se ne boj. Ako se bojiš note će te pogaziti, poniziti. Znam!, kako ne bi zano: Ti si jedini dirigent koji svaku notu svake stavke devet simfonije napamet zna. I to znam da posle tebe na onaj podij kao dirigent na stari način niko ne može stati. Dobro je to tako: makar ćeš čitavu muzičku bagažu dovesti u red... Ipak... knjige vodilje nemoj toliko poštovati.
(...) Pa: i ja sam se bojao. Nekad...onaj gluv Njemac, u Beču. Video je moje prste. Kad je na kraju na podij došao, mislio sam, ošamariće me: minimo calculo četiri puta sam fulao. Ali me je poljubio, sećam se, na kafu je mirisao... I, Hanse, više vremena nemam. To, što danas pišem, niko ni poslušati ne želi. Ni ti... i  Rihard... posle Csárdás macabre tako me je odmeravao kao jednog... jednog muzičkog kritičara.  A poslušavši Nuages gris pobesnelo je napustio salon i kao Kozina siktao: iznervirao sam ga a ljekari su zabranili da se nervira... dobar Rihard... svoje glavne teme u snovima obično od mene... mmm... posuđuje. Shvatam ja Njega; a i Tebe. Moja muzika je, sine moj: Ohne Tonart. Bez tona je. Kako si ti vikao: to je Unmusik! I već mi se smiju. Veruješ da ne znam? Svi moji učenici, čak i Stradal, i Toman... i Ti... Svi!
(...) Hans, kapi za srce... sedamdeset godina mi je. Koliko ovacija, koliko histeričnih ženskih pisama... mmm... Više nije važno... Ali: negde, jednom sviraće Villa d’Esteunisono će gaktati: Zukunftmusik je sa mnom počeo... To, što je tu, to je crno i belo. Klavijatura smešno lagano se predaje. Zar moje kompozicije su neizvedive! Da red prstiju nikad im ne prepisujem! Kakva bezvezna družina, nemoj se ceriti, sine moj... I ovako, poluslepo, sa cigarom među prstima svačiji svakakvo delo ću apsolvirati, šta god žele! Šta god želim...!
(...) Suština je u tome, da ne odmeravaj. Hanse, zalud je matematika, kako danas kažu: glasovi velike fuge - in aeternum – su nemerljivi. Sad nek dođe Šopen. Ulane želim, kako navaljuju. S njima možeš pobediti ili umreti; tu nema pomoći. Ali posle... beskonačnu harmoniju sa svakim otkucajem srca i svakim titrajem ruku Ti krojiš.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap