Sebestyén Péter: Ikar (Ikarosz Szerb nyelven)

Láttad a meredélyt? A szép nekilendülést? Ahányszor 
tárul a szárny, az újdonat lehetetlen - - 
mikor reccsen a statika -
Mert rajzolt köreik majdnem-tökélye is több, 
mint a látás engedelme, és a Fiú mennyet
éppen-fölkarcoló kiáltása - -
Az íratlan-hagyott tér, a kiterjedésre váró vonal,
a mindenfelől összenőtt óceán amit 
sosem fog eltéveszteni - -

Nem a magasság, sem Nap-krematórium, sem nagyravágyás
nem töri szét. Porladó lélegzettel angyali tükörbe rántja
az utolsó érzékelés. Az ív, hibátlanság gömb-árnya, 
a gyémántnál-keményebb áttetsző csalás,
a szemérmes gravitáció.

Végül teljes a vonulás: fellegekben száz évszak hűs esője,
a hónapok apályból-növő szédülete és minden mi
odafönn hullik, a kék csend - - 
Engedd el őt. Engedj el mindnyájunkat.
Sirály kering fölfelé. Éj mossa az elengedett partokat.

Jesi li video strminu? Krasan zamah? Koliko god puta
šire se krila, nanovo nemoguće - - -
kad prasne statika –
Jer je i savršenstvo nacrtanih krugova više
od dopusta vida i od Dečakovog krika
baš sad ogrebano nebo - -
Neispisani prostor, crta koja prostiranje čeka,
sa svih strana omeđen okean što
nikad neće promašiti - -

Ni visina, niti krematorij Sunca, niti slavoljublje neće ga
razbiti. Sa raspršenim uzdahom poslednje čulo
u anđeosko ogledalo trgne. Luk, obla-sena savršenstva,
od dijamanta tvrđa prevara,
čedna gravitacija.

Na kraju je potpuna povorka: u oblacima stoletna blaga kiša,
od plime vremena izrasla vrtoglavica i sve što
gore pada, modra tišina - -
Pusti ga. Sve nas pusti.
Uzdiže se galeb. Noć spira napuštena obala.