Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sebestyén Péter: Karmazsin Király

Sebestyén Péter portréja

Karmazsin Király (Magyar)

Halott évek halott moraja; néma a Tenger is. Nem mutat semmit – hallgat a távoli táj; az elnémult emlékezet.
Itt járt. Lépte alatt nyögött a Föld. A fekete kentaurok is átengedték Őt zárt sorfalukon; patáik idegesen kalapálták a foglyukká tett világot. - Hogy nem is volt sohasem?
Az Idő, az egyetlen mostoha sem bírt vele. Eljön, újra: látni a szétesést.

A Nagy Víz kibontott hullámai már érzik Őt; vén cetek harsognak; bolydul az iszapos enyészet - vijjogó albatroszok felhőket hívnak.
Ami elmegy, ami megjön: nem több és nem kevesebb, mint a szavak, melyek elmondattak egykor - -  belefáradtak a generációk.

Még az éj rostokol a sziklás partokon, zöld mezőkön – nincs várakozás.
Szél csapkod idelenn:rőt köpeny lobog; vérnél-halálnál sötétebb. Repül Karmazsin Király.
Eldönti most: nyíljék-e bájjal a Tavasz; hordjon-e dús termést a Nyár; szaporodjon, sokasodjon-e minden, ami tagadott, mielőtt lett volna mit - -
Lassan lépdel a ló. Árnyék oszlik és nyergében most feláll, kantárt ereszt.
Sisak alatt az Arc - -  megmutatkozik, mint az ős-bizonyosságok: a Teremtésben nem férhetnek el a Kezdet-előtti szép legendák - -

A Palotához ér. Üres csarnokokban üres a Szerkezet. Elköltözött innen az, ami mérhető és elgondolható.
A termek – vagy a világ? – végére ér. Szétküldi az Időt, a Teret, az Anyag minden változatát - -  mert valaha így határozott.

Nem beszélt, de mindenki hallotta. „ – Nincsen rá okom, hogy határozzak életetek éveiről, perceiről; szomorúságom, hogy megtehetném. Könnyebb volna így az embernek, elismerem. Ám: ami volt és ami lesz, annak kell megtörténnie. Tudjátok meg: az Az Isten nem irgalommal teremt és pusztít; vele ugyanúgy reménytelenné válik az Élő, mint nélküle. Emlékezzetek – így akarom, mert emlékezem én is. Aki látta a kezdetek-előtti Tereket, az örökre rab marad, mint én, vagy azok, akik velem harcoltak: a dánok Ura és a Sólyompengét Hordozó.
Mindig érkezem. Addig ittmarad a Könyv, amit nem lehet elpusztítani, hisz folyvást íródik és írattatik. A Félelem végén, mikor a Halál már nem lesz puszta Kárhozat, itt leszek, azért, hogy - akkor – felejtsetek megint. Hiszen születni kívánok és meghalni, mint mind a Földanya gyermekei.”

 „Kéz nem érintette; szem sugara nem hullott Reá. Nem látta senki, hogyan és mikor távozott megint; de a szavakat tudjuk. Visszajön. Lehet, megméri újra a múló időt és – ha kell – ledönti Herkules Oszlopait, hogy végetérjen az, aminek nem lett volna szabad elkezdődnie. Vagy másképp? Néhanapján úgy hisszük: Ő a Szeretet, azért, mert nem hagyja jóvá Isten és az emberek tétova választásait.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSebestyén Péter

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:

Kapcsolódó videók


minimap