Sebestyén Péter: Via Pengő, Budapest (Pengő utca, Budapest Olasz nyelven)

H. Évának

Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.

Most lett húszéves a jelen- és múltidő.
Az a lényege, hogy mindig elhallgatom,
Mert másképp nem bírnám. A Nagy Hittérítő,
A szerelem elment. Fázik minden tagom.

Mondják, most Bécsben élsz; hogy óvónő lettél,
Családanya. Ilyen egyszerű az élet.
A Fény utcai piac sincs már. Hideg tél
És a nyár, nyolcvanhatban. Érjen már véget.

Dedicato a H. Éva

Questo è un pomeriggio affocato, è un deja – vu.
Eppur nel bicchiere l’acqua crocchia, s’è ghiacciato;
E’ mancata la richiesta bis, della bellissima revue,
quel sapore delicato, asprigno è diventato amaro.

Hanno compiuto or’ vent’anni, il presente e il passato.
In fondo io lo faccio passare sempre sotto silenzio.
Altrimenti non ce la farei. Il Grande Missionario,
L’amore è svanito. Le mie membra hanno freddo.

Dicono che vivi a Vienna; che sei maestra d’asilo,
Madre di famiglia. La vita è cosi semplice.
In via Fèny non esiste più il mercato. L’inverno freddo
E l’estate dell’ottantasei. Che finisca per sempre.