Prológ – hétfő, estefelé (Magyar)
Üres város. Tintapaca a félhomályban, valami követ, tudomást sem vesz rólad. Ajtón ki, ablakon be, recseg, nyerít, pedig a lovak kihaltak rég. Beletekeredsz a hangzatokba, már dobol a jégeső, pajkos csinnadratta. Vesztőhelyre lépés indulj – kár érted, kár mindenkiért, akit az ördög elcipel. Egy kicsikét várhatsz. Lepattan mint a zománc, a fény minden jósága, a tér immár a fesztivál tulajdona. Hát legyen. A vérmesterek dologhoz látnak, ég a kezük alatt a munka. Fölszabdalódik a ricsaj, homorú tükör mögül kikászálódik a bohóc, ecce homo, borsózöld röhögés. A szem kihull, pattog, üveggolyó tart a csatornarács felé, végesincs gurulás a pontig, ahonnan a holtak a világba fejtik önnön lényegük. |
Prolog – ponedeljak, predveče (Szerb)
Prazan grad. U sumraku mrlja od mastila, nešto te prati,
nisi interesantan. Preko vrata van, preko prozora unutra, škripi,
njišti, a konji su odavno izumrli. Zapetljaš se
u sazvučja, grad već bubnja, nestašno čerupanje.
Korak na stratište kreni – šteta zbog tebe,
šteta zbog svakoga, koga đavo ponese.
Možeš pričekati. Poput emajla svaka dobrota svetlosti
otpada, pozornica je već vlasništvo festivala.
Pa neka bude.
Krvnici su na posao krenuli, i te kako užurbano rade.
Graja je raščerečena, iza udubljenog ogledala pajac se
promoli, ecce homo, grašakzelen grohot. Oko ispada, skakuta,
prema rešetke kanala staklena kugla se kotrlja, nikadkraja kotrljanje
do tačke, odakle mrtvaci vlastita bića na svet tegle.
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|