Sebestyén Péter: a papírrepülő meséje

Zalán Tibornak

barátaim: elkövettük az egyetlen lehetséges bűnt
ideje bevenni az utolsó adag fájdalomcsillapítót –
még ma
MÉG MA ELMEGYEK búgta a vadgalamb
még ma országot kerítünk magunknak. szépet. nagyot.

-  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  - 

uraim záróra és ez nem a SZABAD GYAKORLAT
ujjaink közül k
                   i
                   c
                   s
                   ú
                   s
                   z
                   o
                   t
                   t az üres pohár  nem tudtam
elmondani: a távlattévesztés nem azonos de kölcsönös
Az oroszlánok tisztára nyalták a klaviatúrát
kurvák sorakoztak másnapos mosolyunk elé

LIBERTÉ!  ÉGALITÉ!  FRATERNITÉ!
ez itt nem kávéház ez itt nem     nőket nem viszünk
Paris nincsen              absztrakció
Senki se keresi meg az aranyszőrű bárányt
Tehát
§ a szobrok ellenállnak minden tévedésnek
§ lehullott róluk minden lepel
                                           ÉREZTEM
fel kellett volna nyergelnem a papírrepülőt  tudom
írástudó vagy fejvadász tudom           az leszek

Velünk:   Nagy-Európai kis Magyar Köztemető:
Nélkülünk
ÉS kisiklanak bennünk a hosszúvonatok    el-
csukló hangon áldanak meg ismeretlen részegek
hinni kellene
elhinni valamit fiákeren megyünk és csak fütyörészünk
látjátok Párizsig megyünk - -
felemelt fejünkre hullik a hajnali köd

 
1985. szeptember