Sipos Tamás: Egy másik élet

A gázra taposok. Eltűnik mögöttem
a már benzinkútként működő téesz.
Tótok már szokásaikban sem élnek itt.
A felhők mögül a visszapillantóban
egy tányér gulyásleves borul az ég
azúrkék abroszára és lassan elkezd
lefolyni a dombok mögött. Ilyenkor
az ember a bevett nyugtatóira sem
gondol, mert a gondok vadászkutyákként
csörtetnek végig az égbolton az űzött
vadak nyomában.
 
Körbeveszik prédáikat, vicsorognak is,
de bántani nem akarják őket. Az én
prédám most éppen az elviselhetetlen
előzékenységem, mely a századik
szívességből megjavított merevlemez
formájában imbolyog egy vasláncon
a vonóhoroghoz kötve. Furcsa ünnep
ez. Ma hat éve, hogy nem azt az életet
élem, amilyet éveken át terveztem.
 
Ahogy vége szakad az útnak, a gon-
dolataim is elszakadnak végül a vadaktól
és a régi agárpályánál kötnek ki. Fékeznem
még korai lenne, mielőtt a révbe érnék
és elfogyna alólam az ismerős talaj.