Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Somló Sándor: Letzter Brief (Utolsó levél Német nyelven)


Vissza a fordító lapjára

Utolsó levél (Magyar)

Kérlek: ha lelkem elrepül

S szivem vad lángja rég kihűl,

Ne mondd halálom senkinek,

Hogy ne sirasson senki meg.

 

Mondd — álmodom s'ha jő az éj,

Tőlem — halottól — oh ne félj,

Végy karjaidba s fuss velem

A fenyvesekhez kedvesem.

 

Hideg leszek, hideg nagyon

És félszeg, szótalan, tudom,

Arczom fagyos lesz, ajkam néma

S untatni fog ez éji séta —

 

De ne feledd, ez ajk mig élt,

Terólad oly szépen regélt

S mig láthatott két zárt szemem,

Csak téged látott szüntelen!

 

A hűlt sziv egykor érezett,

Miattad tűrve vérezett,

Lelkemnek röpke szárnyai

Csak hozzád tudtak szállani,

 

Végy karjaidba hát hiven,

Megérdemelte hű szivem,

A fenyvesek közt majd elér

Egy fürge ér... ...

 

Ott állj meg !... Száraz levelek, 

Bozót, tört galyak födjenek,

Szivem borítsa korhadt fenyveság,

Arczomba hulljon hervadó virág ..

 

Halotti ének, gyászbeszéd

Hadd zengje mások érdemét,

Nem kell koporsó, szemfedő,

Nem kell siromra fejfa, kő . ..

 

S mert nem szerettél igazán,

E száraz máglyát gyújtsd reám,

Hadd égjek ott el nyomtalan',

Hadd élj tovább te —- boldogan !

                    *****

... S a »régi« nem zavar soha,

Befödte lágyan száraz ág, moha,

A láng zizegve sorsáról beszél —

Porát elhordja majd a szél.

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaA hét
Megjelenés ideje

Letzter Brief (Német)

Bitte: Wenn die Seele wegfliegt

‘d meine Herzflamme schon versiegt,

erzähl’ meinen Tod niemandem

es soll keiner nach mir weinen.

 

Sag – ich träume, ‘d, wenn die Nacht kommt,

habe keine Angst an der Front,

Nimm mich in Arm und lauf mit mir

zu Kiefernwäldern an der Pier.

 

Ich werde kalt sein, sehr-sehr kalt

und Ungeschick uns sprachlos halt,

d’ Gesicht eisig, die Lippen still

und der Nachtspaziergang ganz schrill -

 

Doch vergiss es nicht, bis lebte,

von dir nur schönes verzählte,

bis diese Augen noch sahen,

hatten dich niemals geplagten!

 

Das kalte Herz einst fühlte noch

deinetwegen blutet jedoch,

und die Flügel meiner Seele

die konnten dich nie verfehle’.

 

Nimm mich in dein’ Arme, treulich,

verdiente es mein Herz freilich,

es wird in den Kiefernwäldern

eine flinke Sache dich treffen …

 

Da bleib stehen … trocken’ Blätter,

Gebüsch, gebrochene Äste,

Mein Herz mit fauler Kiefer bedeckt,

verblassende Blumen liegen an Verdeck.

 

Trauerlied und Trauerrede

lass fremde Verdienste singen,

keinen Sarg und kein Leichentuch,

kein Grabstein und auch kein Besuch.

 

‘d weil mich nicht wirklich geliebt hast

zünde dieses Holz Haufen an,

lass mich spurlos dort verbrennen,

du sollst glücklich – weiterleben!

                   *****

… und das „Alte“ stört dich nie mehr,

bedeckt mit trockener Abwehr,

die Flammen schwirren von Sagen,

Staub wird vom Wind weggetragen.

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap