Somlyó György: Fábula sobre el amor y el afecto (Mese arról, ki hogyan szeret Spanyol nyelven)

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Hay quien se cree capaz de cualquier cosa porque es amado.
Hay quien se cree capaz de cualquier cosa porque ama.
Hay quien piensa que debe poner cuidado en cuanto hace porque ama.
Hay quien piensa que debe poner cuidado en cuanto hace porque es amado.
Hay quien piensa que el amor se encuentra en el límite del odio.
Hay quien piensa que el amor se encuentra en el límite del afecto.
Hay quien confunde el amor con el afecto y no comprende que otros, como respuesta, confundan el odio con el amor.
Hay quien ama como una liebre que acaba en la autopista y cae en la trampa de las luces.
Hay quien como el león que desgarra cuanto ama.
Hay quien ama como el piloto la ciudad sobre la que lanza sus bombas.
Hay quien como el radar que guía los aviones por el aire.
Hay quien ama pacíficamente como la cabra que permite al niño hambriento que beba su leche.
Hay quien va a ciegas como la ameba que engulle a la otra en su existencia informe.
Hay quien en modo insensato como la mariposa nocturna ama la chispa.
Hay quien ama sabiamente como el oso que hiberna.
Hay quien se ama a sí mismo en el otro,
y quien en sí mismo ama al otro en que se convertirá gracias a ese otro.