Szécsi Margit: Szárnyakon fekszem
Szárnyakon fekszem (Magyar)Erő és szépség elhagyott, fehér ágy elszív engem - én édesem, én édesem ne hagyj meghalni engem, míg öt világrész illata csábít világgámennem - űzd el a gyalog-madarat ki elkaparna engem!
A henteskutya kicsinyel cingár falatját: engem - a teljes élet összegyúrt dögöt és lángot: engem. Mosdass, ölelj, ne félj, ne félj, mert el nem érnek engem, fekvén is fekszem szárnyakon: isten szállat föl engem.
|
Kérjen fordítást! |