Szögi Csaba: Még egyszer
Még egyszer (Magyar)Valahol ott szól még a szavak csendje, de megtört varázsarcában a Nap, csak egy ábránd a ho - mályban. Csak egy múló lüktetés, egy dallam, hogyha szertetép a fagy, a csend, mégis oly szép vagy, biztató, a káoszban a rend, a való megnyugvás. Jártál már ott, kedves, voltál már bizsergő éjnek lágy ölén heverve... S elhagytak - e már? Láttad - e, mint éjszín köntösében eléd lép: a Halál?! Elvonszolt. Nincs lágyság! Légy költő, átok... pokoli kincs, fülembe rágták, ennyit ér e fekete imádság. Indulj!... de most lágynak kell lenni, cseppennek a cseppek, cseppennek a cseppek, cseppennek... most lágynak kell lenni, most... felejtsd el!, most... tudom, marcangoló ujjak a szemgödrödbe vájnak, s fájnak, tudom, az emlékeid, lágy szavak megcsalt áruló vétke, ledöntött falak mögött az iszonyú való. Szemem alá árnyat húzott az elmúlás. De nem még! Nem kell!!! Nem kell így! Ordítsd: Elég! Ordíts! Ordítsd, hogy: ELÉG! El innen!!! Ordítsd!!!... Ordíts... Hát ennyi kéne még? Nem felel? Suttogd a fülébe lágyan: hogy engedjen el... szólít a csend, már nem ordít senki. Csak a csend, a magány, mélységes nyugalom. Ilyenkor tetszel... Átcsordul a fény... Most lágynak kell lenni, lágynak... még egyszer
|
FordításokSzerbJoš jednom Fehér Illés Kérjen fordítást! |