Szabó Lőrinc: Alone (Egyedül Angol nyelven)

Testvérkém, fáj, hogy egyedül vagyok,

fáj a nappal ezer ugráló szine.

Fáj, hogy annyian megszólítanak,

de azért senki se simogatná meg homlokomat.

Gyengébb vagyok én az almavirágnál

és leheletnyi holdfénynél is szelídebb.

Fehér galambok alszanak álmaimban:

nem szabad fölébrednem, hogy fel ne riasszam őket!

Ha felriadnának, meglátnák, mily gonosz vagyok,

milyen irigy és hazug és civakodó.

Ezért kell mindig csöndben maradnom, akkor is

ha ijedt harangokat dobál be a szél az ablakon.

Sírok, -

és szavaim halottan hullanak lábaimhoz.

Sírok, -

és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet...

My little sibling, it hurts that I'm alone,

I'm hurt by the thousand flouncing colours of the daytime.

It hurts, that so many accost me,

and yet none would cosset my brow.

I am weaker than apple blossom

and meeker even than a breath of moonlight.

White doves sleep in my dreams:

I must not wake lest they be startled!

If they would startle, they would see how evil I am,

how envious, two-tongued and cross-grained.

This is why I always have to stay silent, should

scared bells be thrown by the wind through the window even.

I cry, -

and my words fall dead at my feet.

I cry, -

and even the neighbour tree won't hear my tears…