Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: Lóci Grows Sky High (Lóci óriás lesz Angol nyelven)

Szabó Lőrinc portréja

Lóci óriás lesz (Magyar)

 Veszekedtem a kisfiammal,
   mint törpével egy óriás:
   - Lóci ne kalapáld a bútort!
   Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
   Jössz le rögtön a gázresóról?
   Ide az ollót! Nem szabad!
   Rettenetes, megint ledobta
   az erkélyről a mozsarat!

    Hiába szidtam, fenyegettem,
    nem is hederített reám;
    lépcsőnek használta a könyves
    polcokat egész délután,
    a kaktusz bimbait lenyírta
    és felboncolta a babát.
    Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
    s az asztal tetejére állt.

    Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
    de azért tetszett a kicsi,
    s végül, hogy megrakni ne kelljen,
    leültem hozzá játszani.
    Leguggoltam s az óriásból
    negyedórára törpe lett.
    (mi lenne, gondoltam, ha mindig
    lent volnál, ahol a gyerek?)

    És ahogy én lekuporodtam,
    úgy kelt fel rögtön a világ:
    tornyok jártak-keltek köröttem
    és minden láb volt, csupa láb,
    és megnőtt a magas, a messze,
    és csak a padló volt enyém,
    mint nyomorult kis rab mozogtam
    a szoba börtönfenekén.

    És ijesztő volt odalentről,
    hogy olyan nagyok a nagyok,
    hogy mindent tudnak és erősek
    s én gyönge és kicsi vagyok.
    Minden lenézett, megalázott,
    és hórihorgas vágy emelt
    - föl! föl! - mint az első hajóst, ki
    az egek felé szárnyra kelt.

    És lassan elfutott a méreg,
    hogy mégse szállok, nem növök;
    feszengtem, mint kis észre sem vett
    bomba a nagy falak között;
    tenni akartam, bosszut állni,
    megmutatni, hogy mit tudok.
    Negyedóra - és már gyülöltem
    mindenkit, aki elnyomott.

    Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
    És ekkor zsupsz, egy pillanat:
    Lóci lerántotta az abroszt
    s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
    Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
    No, ne félj - mondtam csenedesen.
    S magasra emeltem szegénykét,
    hogy nagy, hogy óriás legyen.



FeltöltőVáradi József
Az idézet forrásahttp://jakoskata.hu/

Lóci Grows Sky High (Angol)

I was quarreling with my young one,
as a giant might, with an elf:
“Lóci, don’t hammer the furniture!
Where ‘ya goin’? Behave yourself!
Get down from that gas range, right now!
Give me those scissors! Naughty boy!
Terrible, that dish he threw from
the balcony — it’s not a toy!”

All my reprimands and all my threats
were in vain, he paid me no heed;
all afternoon, he subjected the
bookshelves to his climbing stampede,
he shaved the spikes off the cactus plant,
and disemboweled a rag doll.
Then, mounted the table and declared:
“I am taller, now, than you all!”

He wore me down, got the best of me,
but my heartstrings he did sway,
and finally, rather than spank him
I sat down next to him, to play.
I squatted, and for fifteen minutes
the giant became but an elf.
(what if you were always down here,
kid-height? I thought to myself.)

And just as soon as I cowered down,
the world around me quickly rose:
towering spires came and they went,
and all was legs, all legs and toes;
the tall, the far-away grew immense,
and only the floor was my own,
like a wretched prisoner crawling,
in the room’s deep dungeon thrown.

And it frightened me, from down below,
to see how grown the grown-ups are,
that they’re all-knowing, all-powerful,
and I’m weaker, smaller, by far.
All was demeaning, condescending,
and a lofty hope lifted me
— up! up! — like the first navigator
who took to wing, toward sky and sea.

And soon I was completely fed up
that I couldn’t grow, couldn’t soar;
like an unseen, wound-up little bomb,
that won’t stay boxed in anymore;
I wanted to act, to take revenge,
to show the world all of my might.
Not fifteen minutes, and I hated
my oppressors, everyone in sight.

I hated, oh how my hatred grew! …
And then, in one fell swoop, swish:
Lóci pulled down the table cover
and fled, knowing he’d be punished.
I jumped up: “Little rascal!” — But then:
“Don’t worry,” I tempered my view.
I lifted him up high, the poor thing,
so he could be a giant, too.



FeltöltőVáradi József
Az idézet forrásahttps://psiloveyou.xyz/

minimap