Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: Szénásszekér

Szabó Lőrinc portréja

Szénásszekér (Magyar)

Szénásszekér ment át az éjszaka
a városon, az utcánkon, fehér
holdfényben, – óh hogy felfigyeltek a
fülledt házsorok! Hogy nyujtóztak és
sóhajtoztak a roncs körúti fák!
Szénásszekér ment át a városon.
Jött és továbbment: úszott, lebegett
az édes szagban, amely vele jött,
úszott a fényben, úszott és mesélt –
nekem mesélt! Nekem hozta el a
falusi holdat, tömzsi tücsköket,
lompos komondort, rétet, aratók
bőtorkú dalait, mezei nők
barna bőrét, ekét és vödröket,
cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát,
hozta magával emlékeimet,
utánam hozta kormosderekú
bikák szemében az erős napot,
a trágyát és az egek árvizét,
a záporban felfrissült dombokat,
kegyetlen munkát, erőt, szigorú
kitartást, – mindent utánam hozott!
Visszahozott mindent, s míg áthaladt
a villanyfényes, síri városon,
az éjszaka körútján: szívdobogva
hallgattam, hogy nőnek köröttem a
fák, füvek, erdők, s távol ormokon
roppant testét végigterítve hogy
lélegzik ős álmában a hegyek
tölgyhomlokú, bozontos istene.



KiadóOsiris Kiadó, Budapest
Az idézet forrásaSzabó Lőrinc összes versei. Osiris Klasszikusok

La carrozza del fieno (Olasz)

Stanotte, una carrozza piena di fieno attraversò la città,
la nostra strada, rischiarata dalla luce bianca della luna, - oh
come si destarono i caseggiati afosi!
Come si stiracchiarono e sospirarono gli alberi sul viale!
Una carrozza piena di fieno attraversò la città.
Venne e passò oltre: nuotava, fluttuava nel odore dolce
che portava con sé, nuotava nella luce, nuotava e raccontava -
raccontava a me!
Portò a me la luna paesana, i grilli tozzi, il mastino negletto,
il prato, i canti dei mietitori, la pelle bruna delle paesane,
l'aratro e i secchi, il violino dei zingari, la zampogna bofonchiante,
portò con sé i miei ricordi,
negli occhi dei tori,dalla schiena fuligginosa, mi portò il sole forte,
il letame e il diluvio dei cieli,
le colline rinfrescate dall'acquazzone,
il lavoro inumano, la forza, la resistenza rigorosa, -
mi portò tutto a presso!
Mi riportò tutto,e mentre, sul viale della notte ,attraversò
la città sepolcrale illuminata di luce: ascoltai col batticuore,
come crescevano intorno a me gli alberi, l'erba, i boschi,
e lontano sulle cime, distendendo l'enorme corpo,
come respira nel suo antico sonno, l'arruffato Dio delle montagne,
dalla fronte coperta di querceto.




FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap