Szabó Lőrinc: Szépség, egy pillanat

Mint nyomorult proli az elrobogó

nagyúr után,

úgy néztem utánad,

üdvözűlve és megalázva.

Egy pillanat volt az egész,

arra sem elég,

hogy tested felé

ugorjon véremből a vágy,

arra sem,

hogy igazán megláthassam

mindenható szépségedet:

egy pillanat volt az egész

s utána értelmetlenül

néztem a semmibe,

mint a sebesült, aki érzi

buggyanó vére melegét,

de még nem tudja,

honnan s hol érte golyó:

– egy pillanat volt az egész

s most mégis vezekelni kéne,

káromkodni, dühöngeni,

tiporni, ölni,

téged, magamat,

mindent,

mert ez az egy pillanat is

elég volt,

hogy gondolatban

megtegyek minden

becstelenséget kedvedért.

Come un misero plebeo guarda

dietro al signore,

cosi guardai io dietro a te,

beato e avvilito.

E' stato solo un istante,

neanche sufficiente

al desiderio nascente

di raggiungerti,

neanche sufficiente ad afferrare

la tua bellezza onnipotente.

È stato solo un istante,

dopodiché fissai insensato

il vuoto,

come il ferito, che sente

il calore del suo sangue

che scorre

ma ancora non si

rende conto

dove è stato colpito:

è stato solo un istante,

eppure adesso bisognerebbe espiare,

bestemmiare,infierire,

calpestare,uccidere,

te, me stessa,

tutto,

perché anche quest'unico istante

è stato sufficiente,

che nel pensiero io commetta

ogni ignominia per te.