Szabó Lőrinc: Társuk leszek

Csak ifjú költő tud rajongani:
rajongtam Babitsért. Előbb Ady
tanított, a nagy szertelen, a hős,
a lázadó, a sötét angyal, és
a fenséges, tragikus gesztusok.
Babits csak később, lassan, viharok
és romantika nélkül: szavai
észrevétlen tudták hajlítani
a gondolatot: édes kényszerük
gyémántkeményen szabta mindenütt
az igaz útat. Az gyors lelkemet,
ez, ami volt, egész szellememet
gyúrta, emelte: mint a szerelem,
itatott versük: örök-részegen
sóvárogtam, hozzájuk, fölfelé,
valami más, boldog világ felé,
s bármennyi gond, nyűg és kétely nyomott,
társuk leszek, éreztem, az vagyok!

Nur junge Poeten schwärmen. Nur sie:
Ich schwärmte für Babits. Zuerst Ady
Lehrte mich: der große Held, der Rebell,
Der Zügellose, der schwarze Engel
Und die Gesten: so herrlich und tragisch.
Etwas später folgte ihm dann Babits
Ohne Stürme und Romantik: ruhig
Beugten so seine Wörter unmerklich
Den Gedanken, und ihr Zwang, der süße,
Zu wahrem Weg diamanthart führte
Allerorts. Der erste meine schnelle Seele,
Der andre den ganzen Geist belebte,
Formte. Wie in der Falle der Liebe,
So besoffen trank ich ihre Worte,
Ich lechzte in die Höhe, nach ihnen,
Andere, frohe Welt zu erleben
Und preßten mich Sorgen, Lasten, Zweifel,
Unsre Gleichheit sah ich zu beweisen!