Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szabó Palócz Attila : Spisak prisutnih (Jelenléti ív Szerb nyelven)

Szabó Palócz  Attila  portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Jelenléti ív (Magyar)

nem voltam jelen abban a versben,
amelyben a saját lábnyomomba léptem,
s nem is lehettem volna annál közelebb,
ahogy a konyhaasztalnál ültem
a kék abrosz megtört mintájába könyökölve
zacskónyi paradicsom mellett
korsónyi sörömmel
 
a hamutartó most rozsdásan rám pöfög,
hogy nyeljük el a csodálkozást,
a csodálkozás vad dühét,
a csodában megbúvó Verstündért
hozott aranyával,
aranyló színekbe ojtott mosolyával
 
öngyújtó lángja lobban
sörhab tapad meg bajszomon
talán látom már,
s talán csak látni vélem
távolságtartásom, távolmaradásom
néhány főbb okát
 
mert ha nem volt jelen a versben, nem
támolygott tört sorain
csendben kötéltáncosként
ki ponyvát, sem védőhálót nem használ, lucskos
képpel hátrál meg
belőle a lételem
 
újabb konyhai motívum
– szavaknak takarodója – a
sótartó mellé ejtett hamu
a pregnáns líra
és a kifújt, messzibe eresztett cigifüst
néma lírikusa…
 
kit kiszolgált a lét
messzibe röppent összekongó
szavak sorozata kísérte lépteit
ahogy megtelt és ereszkedett,
ahogy a múló pillanattal versenyre kélt,
ahogy a hamutartóban felejtett cigaretta is
elalélt



FeltöltőFehér Illés
KiadóPüski kiadó Budapest
Az idézet forrásaVERSeny(v)
Megjelenés ideje

Spisak prisutnih (Szerb)

u onoj pesmi u kojoj sam u vlastiti
trag stopala stupio, nisam bio prisutan,
a nisam mogao biti ni bliži
kako sam sa kriglom piva
gomilom paradajza
na prelomljene šare plavog stolnjaka nalakteći
pored kuhinjskog stola sedeo
 
pepeljara sad zarđalo u lice mi pućka,
da progutamo čuđenje,
divlji bes čuđenja,
u čudo skrivenu Vilu pesme
zajedno sa njenim zlatom,
u pozlaćenu boju kalemljenim osmehom
 
plamen upaljača bukne
na brkove mi pena piva se lepi
možda već vidim,
možda samo mi se čini da vidim
nekoliko glavnih razloga
mog držanja odstojanja, odsustvovanja
 
jer ako u pesmi nije bila prisutna,
poput pelivana
na njenim slomljenim redovima nije teturala,
koja ponjavu, niti zaštitnu mrežu ne koristi,
iz nje moje biće ukaljanim licem
se povlači
 
nov kuhinjski motiv
– povečerje reči –
nemušt liričar
kraj slanika bačenog pepela
sudbonosne lire
i izduvanog, u daljinu puštenog dima cigara…
 
koga je opstanak opslužio,
kako se ispunio i spustio se,
kako sa prolazom trenutka se takmičio,
kako i u pepeljari zaboravljena cigareta se ugasio,
njegove korake u dalj odletelo
skladan niz izraza
pratio



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap