Szabó T. Anna: Au lecteur

Te
olvasó,
ki fürdesz a szavakban,
és spórlásból vagy éppen kényelemből
más használt vizében mosod magad,
a nyelv őseleméből kiszakított,
tűrhetően szűk térben
nem feszengsz?

Mit remélsz?
Felfrissülést?
Tisztaságot?

Ha kellemesen melenget,
elég?

Elnyúlsz benne,
és kitöltöd egészen.

Ha kád a vers – kilépve
meztelen vagy.

Tu
lettore,
che fai il bagno nelle parole,
e per convenienza o per comodità
ti lavi nell’acqua già utilizzata dagli altri,
non ti trovi in imbarazzo
nello spazio piuttosto stretto,
strappato dal elemento
naturale della lingua?

Cosa speri?
Refrigerio?
Pulizia?

Se ti scalda piacevolmente,
è sufficiente?

Ti distendi dentro,
e lo colmi del tutto.

Se la poesia è una vasca – uscendo
sei nudo.