Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szendrey Júlia: A költészethez

Szendrey Júlia portréja

A költészethez (Magyar)

Ó költészet, fogadj be templomodba

Fogadj be engem papjaid közé

Hisz Istenséged senki úgy nem valld. -

Senki, miként én, úgy nem érezé.

 

Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,

Igéidet rebegték ajkaim,

Sejtvén, hogy egykor te lész csillagom majd

Az élet sötét, kétes utain.

 

Csak egy maradt - egy szent kép birtokomban, -

Feldúlt házam oltárképe volt;

Tekintetem föl a magasba hívá,

Míg térdem le a porba roskadott.

 

A vakmerő kéz, mely letépni nyúlt fel,

Imádkozásra fonta ujjait;

Nehéz sóhaj szállt fohászkodva hozzá

Az ajkakról, mely már káromlásra nyílt.

 

Te képed volt ez, ó költészet! - képed, -

Az egyetlen kincs, mely enyim maradt,

Mely hajnalt küldött hosszú éjszakámra,

Vetvén reám egy fényes sugarat.

 

Ó ne vond vissza e sugárt telkemtől, -

Mint égető nap áradjon reám;

Ha bár fényedben, ó én istenségem,

Foszló harmatcsepp leszek csupán!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaSzendrey Júlia összes verse
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap