Szendrey Júlia: Der Abend (Az est Német nyelven)

Hagyj, gyermekem, hagyd folytatni utam

A hideg est már közeleg,

A napnak nemsokára vége,

S én majd csak ott lenn pihenek.

Dalaid mért dalolni nékem ?

E hangokat nem értem én. —

Miről beszéltél, szerelemről ?

E szót én rég elfeledém.

Emlékezvén régmúlt időkre,

Azt hiszem, édes szó lehet;

De most folytatnom kell az utat,

Mely mindenkit haza vezet.

Az én utam már lefelé tart,

Fáradt lábam alig viszen.

A régi tüz kiégett immár,

Óránként inkább érezem.

Lass mich mein Kind, lass mich meinen Weg gehen

der kalte Abend kommt schon jetzt,

der Tag geht also bald zu Ende,

nur dort unten, finde die Ruhe selbst.

Warum singst du deine Lider mir?

Die Töne kann ich nicht verstehen.

Wovon hast du geredet, von der Liebe?

Das Wort habe schon lang vergessen.

Erinnert an vergangene Zeiten,

denk, das kann ein süsses Wort sein;

Aber jetzt muss ich diesen Weg gehen,

der führt jeden zu seinem Heim.

Mein Weg führt jetzt weiter nach unten,

die Beine können mich kaum tragen.

Das alte Feuer ist erloschen,

spüre Stündlich an beide Waden.