Szendrey Júlia: Gondolataim, érzeményeim

Gondolatim, érzeményim
Szárnyra keltenek,
Nyitva hagytam kalitkájok
S elröpültenek.

Ne szálljatok a világba
Ne hagyjatok el,
Nem vár ott barát ti rátok
Nem meleg kebel.

Nem leltek ott rokonszívre,
Hova szálljatok,
Részvétlenség hidegétől
Meg kell halnotok.

Örömimnek, bánatomnak
Édes gyermeki,
Szívem rejtett világának
Kis szülöttei.

Ugy jártok, mint a pillangó,
Mely a tűzbe száll,
S az égető lángok közt ott
Vár rá a halál.

A gúny éles hahotája
Fog köszönteni,
S minden illatos virágról
Elrezzenteni.

S addig szálltok ágról ágra,
Míg a tövisek
Szárnyatokból minden tollat
Ki nem tépdesnek.

S összezúzva, összetépve
Földre hullotok,
S a feledés nehéz lába
Átmegy rajtatok.

Ne szálljatok a világba,
Ott csak bú talál;
Nálam élet, ott keserű
Szomorú halál!

Meine Gedanken und Gefühle
Fittich geworden,
den Käfig offen gelassen
und weggeflogen.
 
Flieget nicht in die weite Welt
lasst mich nicht allein,
es wartet keine warme Brust
und auch keine Hein.
 
Fand ihr keine verwandten Seelen,
wohin sollt ihr fliegen,
von der Teilnahmelosigkeit
müsst ihr erliegen.
 
Meinen Freuden und Leidwesen
leibliche Kinder,
das Herz heimlich versteckter Welt,
kleine Pfadfinder.
 
Geschieht euch, wie den Schmetterling
wenn in Feuer fliegt,
dort zwischen den heissen Flammen
verbrennt er und stirbt.
 
Der Spott bissiges Gelächter
wird euch begrüßen,
‘d von allen duftigen Blumen
müsst fliehen müssen.
 
Und so fliegt ihr vom Ast zu Ast,
bis euch die Dornen
aus dem Flügel alle Federn
ausgerupft worden.
 
Zusammenquetscht und zerrissen
fällt ihr zu Boden,
des Vergessens schwerer Füsse
wird euch ausroden.
 
In die Welt nicht hinausfliegen
dort triff euch der Harm;
Hier ist Leben, dort ist Bitter
und des Todes Farm