Szendrey Júlia: Kezd már tombolni

Kezd már tombolni az őszi vihar,

Meg-megczibálja a fák üstökét,

És szerteszórja a leveleket,

Miket pusztító keze leszakít.

 
Nyögdelve hajlong a fák dereka,

És reszket rajtok valamennyi ág,

Egy-egy sóhajtás, oly hosszú, nehéz,

Mint haldoklóé, vonul rajtok át.

Hisz haldokolnak, mert most hagyja el

Őket az élet, a tavasz jele:

A zöld levél, az árnyas lombozat,

Mit letép róluk az ősznek szele.

Fölöttem is már őszi ég borong,

S lelkem zilálja őszi fergeteg . . .

Letép-e róla minden örömet,

Miként a fáról a leveleket? — —