Szendrey Júlia: Miért van így

Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől!…
Mért nem ez a sorsom? –
Mért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?

Csillagként lefutni,
Napként hanyatlani,
Ég boltozatárul:
Ekképen elhalni,
Életből kimúlni,
Pályazáradékul!… –

Föld porában csúszni,
Lábbal tapodtatni,
Ez lett osztalékom;
Növényként tengődni,
Féregként tenyészni,
Életföladatom! –

Wie Flamme verbrennen,
wie Glut zu verglimmen
von glücklicher Liebe! …
Warum ist mein Leben? –
wie das Eis gefroren,
Schicksals harte Hiebe?
 
Wie Komet verglühen,
wie Sonne versinken
von Himmels Firmament:
Einfach so versterben,
das Leben beenden,
als letzte Argument! …
 
Auf Erde Staub gleiten,
mit den Füssen stampfen,
am Schluss, alles Gespinst;
wie Pflanze verstrichen,
wie Wurm herumkriechen,
für das Leben Verdienst!