Szenes Anikó: Jedan – dva – tri... (Egy – kettő – három... Szerb nyelven)

Egy – kettő – három...

     nyolc a hossza.

Két lépéssel mérem a szélet,

Kérdőjelként lebeg az élet.

Egy – kettő – három...

    tán egy hét is,

Vagy a hó vége még itt talál,

De fejem felett a halál.

Huszonhárom lennék

   most júliusban.

Merész játékban számra tettem,

A kocka perdült. – Veszítettem.

1944. VI. 20.

Jedan – dva – tri...

               osam je cela dužina,

Sa dva koraka merim prikrajka...

Život je pod znakom pitanja.

Jedan – dva – tri...

               možda je i nedelja,

Il kraj meseca još me dočeka,

Ali Smrt me svakako čeka.

Dvadesetri bi imala

               sada jula...

Broj sam u odvažnoj igri birala,

Zaigrala se kocka. – Izgubila.*

Budimpešta, 20. VI. 1944.

*U tamnici napisana njena zadnja pesma.