Szenes Anikó: Magány
Magány (Magyar)Ha találnék embert, ki mindent megért, Kutatás nélkül, hallgatva Hazugság nélkül nem vallatva, Nem kérdezve, mit és miért.
Mint fehér abroszt göngyölíteném fel, Szívemet, lelkemet egyaránt, A szennyét és az aranyát S ő csak értene értelemmel.
S ha a szívemet kifosztottam, Mindent odaadtam majd, Nem éreznék bánatot, bajt, Úgy érezném, meggazdagodtam.
Givot Zeid, 1942. VIII. 14.
|
La solitudine (Olasz)Se trovassi un uomo che tutto comprende, Ascoltandomi, senza indagare, Senza bugie, senza interrogare, Senza domandare cosa e perché.
Rivelerei, come una tovaglia bianca, Il mio cuore e la mia anima, Il suo sudiciume e la sua ricchezza, E lui mi capirebbe con intelligenza.
E dopo aver’ spogliato il mio cuore, Dopo avergli dato tutto me stesso, Non sentirei né tormento né tristezza, Solo che sono diventata più ricca.
Givat – Zaid, 14 agosto 1942
|