Szenes Anikó: Meghalni

Meghalni… ifjan… Nem. Nem akartam.

Szerettem a dalt, és a fényt,

A melengető napot, két csillogó szempárt.

Háborút, romlást, nem akartam én,

Nem, nem akartam.

De ha sorsom, hogy éljek máma

Pusztuláskor, vérontásban

Hát Istennek legyen hála,

Hogy megadatott itten élnem

És meghalnom érted hazám, földem.

Nahalal, 1941. V. 5.

Umreti…mlad…Ne. Nisam htela.

Volela sam pesme i svetla,

Toplinu sunca, sjaj u očima.

Rat, razaranje nisam ja htela.

Ne, nisam htela.

Al ako mi je već suđeno da živim u

Pustošenju, krvoproliću,

Zahvaljujem se Bogu,

Što mi je živeti tu omogućio

A i umreti za tebe, domovino.