Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szente B. Levente: (se voglio) ((ha akarom) Olasz nyelven)

Szente B. Levente portréja

(ha akarom) (Magyar)

végre komolyan vehetnéd
valamelyik éned
segítened kell egyedül nem megy
nem áll jól neked a színészet
mintha én lennék a gyermek
te meg akit sosem láttam még
elhiheted nekem változnod kell
addig amíg lehet
míg nem késő
figyelsz te egyáltalán –
mellettem gyere szépen
na látod így is lehet
pszt hallod a szeleket a tengert
milyen más itt a naplemente
és azok a sziklák ott fent
mint ha az eget karcolnák
egyszer megmásztam
jó régen volt nem is emlékszem
te akkor megvoltál
azt hiszem
mennyi turista mennyi idegen
mégis mintha ebben a látványban
mindannyian egyek lennénk
ott annál a partra vetett hajópalánknál
emlékszem éppen kagylóhéjakat gyűjtöttem
megállt mellettem egy szerzetes
hosszasan nézett kezében üres tál
meg egy fakanál
és csak nézett
nézett egyenesen a szemembe
azt mondta szakács leszek
egy másik életünkben
ha akarom a felesége is
lehetek vagy akármi
de akkor nélküle
nem kell azonnal döntenem
most vezekli le azt
amit én elrontottam
ki tudja vonta meg vállát
ki tudja még mi jöhet
a gyermeknek intett
de rám felém többé nem nézett
úgy ment el úgy kacagott
de én ezt máig nem értem
ha akarom ha nem
álmaim egyikére nagyon emlékeztet
ha akarom.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

(se voglio) (Olasz)

potresti finalmente prendere sul serio
uno dei tuoi io
devi aiutarlo da solo non va
a recitare non ti si addice
come se io fossi un bambino
tu quel che non avevo mai visto
puoi credermi devi cambiare
finché è possibile
finché non è troppo tardi
perlomeno mi stai ascoltando –
cammina piano accanto a me
come vedi è possibile anche così
sst senti i venti e il mare
com’è diverso qui il tramonto
e quelle rocce
come se graffiassero il cielo
le ho scavalcate una volta
era tanto tempo fa neppur’ mi ricordo
tu esistevi già allora
perlomeno credo
quanti turisti quanti stranieri
eppure come se in questo panorama
fossimo tutt’uno
là presso quella plancia di nave gettata in riva
mi ricordo stavo raccogliendo gusci di conchiglia
si fermò un monaco vicino a me
mi guardò lungamente nelle mani scodella vuota
e un mestolo
e continuava a guardarmi
a guardarmi dritto negli occhi
disse sarò un cuoco
in qualche altra nostra vita
se voglio posso diventar’ anche sua moglie
o qualunque altra cosa
ma allora senza di lui
non devo decidermi subito
or’ sta scontando ciò
che io avevo rovinato
chissà si scrollo le spalle
chissà cos’altro può capitare
fece cenno a un bambino
a me non guardava più
è andato via così ridendo così
ma questo non ho capito neppure oggi
che io voglia a no
mi ricorda tanto uno dei miei sogni
se voglio.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap