Szente B. Levente: (halkan, mint a szép szavak)

halkan, mint a szép szavak,

elfogynak a falvak, elapadnak a kutak,

a könnyek,

tavak. 

mint cipők alatt a vándorút,

elvadulnak a kertben a fák,

megszűnnek a fohászok,

az esti imák.

az elhagyott házak repedezett falain, tégláin,

csipkés mintát ölt a moha, a szulák, a vadvirág

az ember több, 

mint aki ölelésre vár. 

halk emlék már minden, mint a régi szép szavak.

felnőnek bennünk a gyermekek.

dobozban maradnak a fényképek. 

nevünk a csönd lesz, a sóhaj, a jaj.