Szente B. Levente: A nagy csönd előtt
A nagy csönd előtt (Magyar)... Még érzem hajának illatát, csókjainak forróságát, bánatát, örök kegyelmét, ahogy a fák között lopództunk, és a csiklandós esti szél bennünket átjárt ... Ahogy szálltak vélünk a percek, s az évek csöndesen halni mentek. Emlékszem a rettegésre, a magányra, mi aztán úrrá lett rajtunk. Láttuk hogyan roskadnak földre a fák: vélük öregségünk, harcunk, emlékünk lázongva homokká vált.
|
Pre goleme tišine (Szerb)...Još osećam miris njene kose, vrućinu njenih poljubaca, očajanje, stalnu milosrdnost, kako smo se u boriku vijali, i nestašan većernji lahor nas je dotaknuo... Kako su trenuci prolazili i godine su polako nestale u tišini. Sećam se strepnje, samoće šta nas je obuzela. Videli smo kako se sruše drveća: s njima i naša starost, borba, uspomena u pesak se pretvori.
|