Szente B. Levente: L’amore è un ricordo particolare (A szeretet különb emlék Olasz nyelven)

hallanod kéne
amikor megszólalnak a virágok
fejem fölött amikor felhő énekel
 
az emberek egyre többet beszélnek rólam
neked azonban tudnod kell
az nem én vagyok
 
te dacból falakat építesz
messzi égbenyúló hegyek tetején a sűrű ködben laksz
mint ama régi földre szálló dörgő hangú istenek
 
 
az írások a hagyomány téged nem tanított
ki elesik annak nyújts kezet
 
a szeretet különb emlék
egy napon bármivel emlegetni mi volt van és lesz
mit ember teremtett nem lehet
 
élj és keress és kutass és szeretve légy –
emlékezz – a végén még bármi lehetséges
ha a jóság világa te vagy
 
magad írod s megéled újra meg újra
a legszebb meséket
 

dovresti sentire
quando parlano i fiori
quando sopra la mia testa canta la nuvola
 
la gente parla di me sempre di più,
tu invece devi sapere
che quello non sono io
 
tu per ripicca costruisci mura
abiti nelle nebbie fitte in cima ai monti lontani
come quegli Dei antichi dalle voci tuonanti
che scendevano a Terra
 
le scritture la tradizione non t’avevano insegnato
di porger la mano a colui che cade
 
l’amore è un ricordo particolare
menzionare allo stesso giorno con qualsiasi cosa ch’è stato
ch’è e che sarà e che fu creato dall’uomo non è possibile
 
vivi e cerca e fruga è sii amato –
ricorda – alla fine è possibile qualsiasi cosa
se il mondo della bontà sei tu
 
tutte le volte sei tu stesso a scrivere e vivere
le favole più belle.