Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szente B. Levente: Banda d’oro sulla fronte di Dio (Aranypánt, Isten homlokán Olasz nyelven)

Szente B. Levente portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Aranypánt, Isten homlokán (Magyar)

Felfedezni és feledni
a legnehezebb,
ha érted mire gondolok,
hiszen eltévedni
a lélek útvesztőjén
nem épp szerencsés dolog.
Mint az asszony,
aki régen szerelmes volt,
dallamos hangját ma is hallom:
azt mondja, igen, van,
van ki mellett hallgatni jó.
Megszólalni mi értelme,
a hang néha fölösleges.
Akkor hozzám hajolt,
behunyt szemmel megcsókolt,
nézett, szelíden mosolygott,
majd távozott.
Tudtam, hogy szívemben átváltozott!
Látod, mondta még,
a csók és a nevetés és a zene,
ezek a legszebb hangok,
az embernek csak ennyi kéne,
ennyi az, amit még én is elviselek.
Minden más fölösleges.
A belülről fakadó szépség művészetét,
mond meg nekem, ki érti meg?
Ha tudod a választ, kövess,
de ami kettőnk között lesz,
érte soha meg ne kövezz.
Csak magad ellen viselsz hadat.
Megérted majd,
ha egyszer szeretni mersz,
felfedezni és feledni,
miért a legnehezebb.
Most sírás, nevetés vagyunk –
aranypánt, Isten homlokán.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Banda d’oro sulla fronte di Dio (Olasz)

Scoprire e dimenticare
è la cosa più difficile
se capisci cosa intendo
dal momento che perdersi
nell’labirinto dell’anima
non è proprio una questione di fortuna.
Come la donna
che un tempo era innamorata
la sua voce soave la sento tuttora:
lei dice, si, ci sono,
ci sono alcuni accanto a cui fa bene tacere.
Parlare che senso ha,
a volte la voce è superflua.
Poi si chinò da me,
mi baciò con gli occhi chiusi,
sorrise dolcemente
dopodiché se ne andò!
Lo sapevo che nel mio cuore s’era trasformata!
Vedi, aggiunse,
il bacio, la risata e la musica
questi sono i suoni più belli.
Tutto ciò di cui l’uomo avrebbe bisogno
quel che perfino io posso tollerare.
Tutto il resto è superfluo.
L’arte della bellezza che nasce dentro di noi,
dimmelo, chi può capirla?
Se conosci la risposta, seguimi,
ma non mi lapidare mai
per quel che ci sarà tra noi due.
Combatti una guerra solo contro te stessa.
Se un giorno avrai il coraggio d’amare,
capirai perché
scoprire e dimenticare
è la cosa più difficile.
Or’ siamo pianto e risata –
banda d’oro sulla fronte di Dio.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap