Szente B. Levente: Zlatan povez, na čelu Boga (Aranypánt, Isten homlokán Szerb nyelven)

Felfedezni és feledni
a legnehezebb,
ha érted mire gondolok,
hiszen eltévedni
a lélek útvesztőjén
nem épp szerencsés dolog.
Mint az asszony,
aki régen szerelmes volt,
dallamos hangját ma is hallom:
azt mondja, igen, van,
van ki mellett hallgatni jó.
Megszólalni mi értelme,
a hang néha fölösleges.
Akkor hozzám hajolt,
behunyt szemmel megcsókolt,
nézett, szelíden mosolygott,
majd távozott.
Tudtam, hogy szívemben átváltozott!
Látod, mondta még,
a csók és a nevetés és a zene,
ezek a legszebb hangok,
az embernek csak ennyi kéne,
ennyi az, amit még én is elviselek.
Minden más fölösleges.
A belülről fakadó szépség művészetét,
mond meg nekem, ki érti meg?
Ha tudod a választ, kövess,
de ami kettőnk között lesz,
érte soha meg ne kövezz.
Csak magad ellen viselsz hadat.
Megérted majd,
ha egyszer szeretni mersz,
felfedezni és feledni,
miért a legnehezebb.
Most sírás, nevetés vagyunk –
aranypánt, Isten homlokán.

Otkriti i zaboraviti
je najteže,
ako shvataš na što mislim,
ta u lavirintu duše
zalutati
nije baš stretna okolnost.
Kao žena
koja je nekad zalubljena bila,
njen prijatan glas i dans čujem:
kaže, da, postoji,
postoji neko pored koga prijatno je ćutati.
Čemu oglasiti se,
glas je koji put suvišan.
Tad mi se priljubila,
zatvorenim očima poljubila,
gledala, blago se nasmešila
pa se udaljila.
Znao sam, u srcu mi se preobrazila!
Čuj, rekao sam još,
poljubac i smeh i muzika
su najlepši glasovi,
čoveku bi samo toliko trebalo,
toliko je ono što i ja još podnosim.
Sve ostalo je suvišno.
Umetnost lepote šta iz unutrašnjosti izvire,
reci mi, ko shvaća?
Ako odgovor znaš, prati me,
ali zbog toga što će se između nas desiti
nikad me nemoj kamenovati.
Samo protiv sebe se boriš.
Shvatićeš,
ako se jednom usudiš voleti,
zašto je najteže
otkriti i zaboraviti.
Plač i osmeh smo sad –
zlatan povez, na čelu Boga.