Szilágyi Domokos: Megvert az Isten

Megvert az Isten
élettel.
Meg a szerelem:
élnem kell.
Meg a halál is:
félnem kell.
Megvert az Isten
élettel.
 
Meg a poézis
vallással.
Meg a muzsika
hallással.
Meg az éj éber
alvással.
Meg a szerelem
egymással. 
 
Fekszem, virrasztok
megverten.
Balekség díját
megnyertem.
Ostobaságét,
én, marha.
Lettem ilyen kész-
akarva.
 
Lettem, hát lettem,
nyöghetem.
Nincs piros ászom,
tök hetem,
tüdőm akár ki-
köphetem - -
lettem és tettem -
nyöghetem.
 
Lettem, hogy legyek
végtére
ország-világnak
cégére;
ki tudja, ilyen
cég ér-e
bármit is - járjunk
végére.
 
Föld alatt dől el,
nem másutt,
föld felett, füstben -
nincs már út,
akadjon az, ki
megértse,
ne vélje, hogy csak
azértse.
 
Függök a légben,
és a föld közt -
választhaték vón jobb
időközt?
Mindegy. Hisz nem én
választék.
Legfönnebb, hogy nincs
választék
 
hajamban - ez is
valami.
Ki tud mindent meg-
vallani?
Ki tud mindent meg-
hallani?
Vagyok. És ez is
valami