Szombati Szabó IstvánI: Este van

Most lelkem: a nagy gond-madár

Már bú-fészkén elül.

Csillag-szitából fényt szitál

Az ég szünetlenűl.

Kinyílnak mind az estikék

S a hold-sarló fent, esti-kék

Nagy égi réten csillagot,

Csillag-sarjút kaszál.

A fák közt esti hírvivő:

A fénybogárka száll.

Fent égi-dáridóra megy

Egy víg felleg-legény.

Friss csillag-bokrétát visel

Begyűrött süvegén.

Amott egy fordúló-közön

Rábukkan s jójszakát köszön

Mosolygó képpel rá a hold,

A vén, irigy kaján,

Útján dúdolva bandukol

És tűnődik baján.

S én nem tudom, hogy: élni szép,

Vagy halni volna jó?

S várom: mikor jön értem el

A hold-arany hajó,

Ki égi kék tón, szép vizen

Csillag-futárral elviszen  .  .

Csak tudnám bár, hogy: élni  szebb,

Vagy halni volna jobb?

S ne várnám többé, hogy kiköt,

Az éji csolnakot.

Szemem hallgatja csillagok

Halk, surranó neszét.

Orcámon érzem hitvesem

Cirógató kezét.

Szivével kérdez: mit keressz ?

Szivem felel rá: csak szeress!

S  kezdődik csendben suttogó,

Mosolygós csók-beszéd.. .

De szép az este, Istenem

S az élet is de szép.