Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Árpád: Egy lány a villamosban

Tóth Árpád portréja

Egy lány a villamosban (Magyar)

Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett

Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,

Ki révedezve sejti már a rejtett

Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,

Maga körül minden zajt elfelejtett,

Lesiklott róla Gond, Tér és Idő

Körötte durva, lármás utasok

Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

 

Néztem hevült arcocskáját merengve:

Ki tudja, milyen sötét hivatal

Felé viszi szegény leányt a zengve

Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?

De addig még övé a betűk lelke,

A kopott regény minden szava dal:

Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,

S féltérden helyezi szívét eléje.

 

S megáldottam magamban ócska könyvét;

Ó, mert lehet akármi ponyva bár,

Letörli egy sorsocska árva könnyét,

S a vad világ többé nem oly sivár:

Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd

Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már –

Egy rossz író is így érhet föl tisztelt

Rendű és rangú harminchat minisztert!

 

Ó, hadd rontsák hát mások a világot,

Politikák, jelszavak és hadak!

Csak a tollakat ne fogja meg átok,

Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!

Isten szívét nem bizta, csak tirátok,

S míg ég és föld bús rommá omlanak,

Hű könyveinkben daloljon a lélek

Vigaszos daccal: mégis szép az élet!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Ein Mädchen in der Straßenbahn (Német)

Sie war ein Mädchen, doch in Schoss blickenden

Augen sass schon wie eine schwangere Frau,

die verwirrt vermutete ihren Versteckten

in Zukunft, unter ihrem Herz wachsenden Bauch,

sie vergass den ganzen Lärm um sich herum,

Leid, Raum und Zeit las hinter sich im Stau

umgeben von lauten Fahrgästen ganz blass

die drängten sich und sie sass ruhig und las.

 

Ich sah ihr nachdenkliches Gesicht glühen:

Wer weiss, in was für ein dunkles Laden

bringt das arme Mädchen ins Vergnügen

das rollende, überfüllter gelber Schragen?

Doch jetzt hat sie die Seele der Buchstaben,

jedes Wort in dem schäbigen Buch sind plagen:

Sie wird schön wie Gräfin, ein Prinz steht vor ihr

und legt sein Herz vor sich hin auf dem Knie.

 

Und ich habe das alte Buch gesegnet;

oh, weil es einen alten Schmöker sein kann,

wischt die Tränen ab, als wäre es geregnet

und die wilde Welt plötzlich ist ganz zahm:

Eine Nuance erträglicher, eine sanfter

Seufzer besser, das Schmerz ist anders begegnet –

aus schlechten Autor ist auch ein Mann wie bisher

wie aus sechsunddreissig stattliche Minister.

 

Oh, lass die andere die Welt ruinieren,

Politiker, Passwörter und Heere!

Nur an Federn soll der Fluch nicht regieren,

ihr Autoren, es geht um eure Ehre!

Gott vertraut sein Herz, nicht nur zum Zieren,

’d während Himmel ’d Erde in Ruine wäre,

Lass die Seele in unseren treuen Büchern stöhn‘

mit tröstendem Trotz: doch das Leben ist schön!

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap