Tóth Árpád: Questo giorno pure (Ez a nap is Olasz nyelven)

Ez a nap is,

Mint a többi.

Elmúlt. Vége.

Ez az est is,

Mint a többi.

Eljött. Béke.

Szerény béke,

De hálával

Veszem ezt is,

Jó pihenni,

Ha az ember

Csatát veszt is.

Furcsa béke:

Hallgat, talpig

Feketében,

Mint egy titkos

Esti virág,

Mely az ében

Alkonyatban

Nem egyéb, csak

Néma illat,

Mit az ember

Behunyt szemmel

Mélyre szívhat,

Elmosódva,

Álmosodva

Nem keresve,

Milyen lehet

Az illatnak

Szirom-teste:

Szép virág-e,

Mint az ifjú,

Mint a pőre

Rózsabimbók

Hajnalszínű,

Gyenge bőre,

Vagy csak fáradt,

Régi rózsa,

Mely reggelre

Széthull némán,

Föld porával

Elkeverve?

Questo giorno pure,

Come altri.

È passato. Fine.

Questa sera pure,

Come altre.

È venuta. Pace.

Umile pace,

Ma che grato

Anche accetto,

Bello è il riposo

Pur se l'uomo

La pugna ha perduto.

Strana pace:

Calata nel buio

Essa tace,

Come occulto

Fiore notturno

Che nel crepuscolo

Color ebano

È solamente

Profumo silente

Che l'uomo riesce

Ad occhi chiusi

A fondo aspirare

Obliando,

Trasognando,

Non chiedendo

Quel profumo

Da che petalo

Si effonda:

D'un bel fiore

Come il giovane,

Come il nudo

Bocciolo di rosa

Color aurora

Dal gracile derma,

O d'una vecchia

Stanca rosa

Che al mattino

In terra si sfoglia

Muta alla polvere

Confondendosi?