Johanna örök (Magyar)
A táncok, amíg voltak, elringattál; ameddig nézem a múlt lapjain vidám tervünk színehagyott képeit, körül mást fon karod puha bőre... az illat, mi rólad szép nyáron áradt: eltűnt már az üres hófüggöny-télben. Immáron összhang ural, nem hiénák - s az érkező új nap üdítő vigasz; bár megöl hiányod, kiút vagy nekem, az időtlen lét kulcsa, mely zárat nyit odafönt a menny vaskos kapuján, szívem, óh te hölgy: soraim ne szidd! Lettél ugyanis tetszetős pántlika - mi több, sírig tartó, becsült ajándék; egyedül virág oly kihalt lelkemen, díszem a környék porában szüntelen, hol őzike fut gyorsan át zöldeken, várlak ideát... és azon túl. Ámen. Feltöltő | Tóth Ferenc |
Az idézet forrása | http://www.fredrick-st-claire.com/ |
|
|