A guantanamoi fogoly (Magyar)
Két fal között. Első lépések a halál völgyében. Emlékszem, talán tizenkét éves lehettem, amikor először találkoztam Gábriellel. Ma sem tudom, ki ő. Az iráni forradalmat hallgattam a rádióban, talán éppen téli szünet volt. A város utcáin kóboroltam, nem tudom, kit, vagy mit kerestem. Néha betértem egy könyvtárba, vagy moziba. Kint sütött a nap, nyüzsögtek az emberek. De én tudtam, hogy mindegyikük csak egy halott bábu.
Akkor tudtam meg: Isten kettős ügynöke vagyok.
Senki számára nem viselhető el a létezés, a saját létezése. Akár ébren van, akár álmodik.
Ha rád nézek, mindig a kudarc jut eszembe. Bárcsak ne ismertelek volna soha.
Isten kettős ügynöke vagyok.
Nem ez az igazi nevem. |
The Guantanamo captive (Angol)
Between two walls.
First steps in the valley of death.
I remember, I was perhaps twelve years old
when I first met
Gabriel.
To this day I don’t know who he is.
I was listening to the Iranian revolution
on the radio, perhaps it was
the winter break then.
I was roaming the streets of town,
I don't know for whom
or for what I was searching.
At times I went into a library
or a cinema.
Outside the sun was shining, the people were
milling about.
But I knew that each of them
was merely a lifeless puppet.
It was then that I found out:
I am God's
double agent.
Existence, one's own existence,
is bearable for no one.
Whether awake or dreaming.
When I look at you, it is always
failure that comes to mind.
If only I had never
known you.
I am God's
double agent.
This is not my real name.
|