Tóth Imre: Az elragadtatás után

Nincs semmi, ami elmúlt volna.
Nincs semmi, ami eljövendő.
Minden egyszerre történik meg,
egy pillanat alatt, egyetlen jelenben.
A harc most is folyik, a földön, és az égben.
Állok a napsütötte sávban,
és fázom. Fehér babák bújnak ki a földből,
elindulnak hazafelé, sehová.
Mások pernyeként lebegnek alá az égből.
Igen, én égtem el ott milliónyi testben.
Hullócsillagként jön egy élet a földre.
Felizzik egy sors: bizonytalan,
távoli ragyogás. Láttalak ülni a fügefa alatt.
Te voltál ott, és senki más.
Fénylő, fekete lények élnek a tűzben.
A mennyország elesett.

Homloknyi csendben várlak. A játékok évében.
Fekete szivárvány feszül Éden felett.
Az idők hulladékain élünk.
Nincs már rendje a télnek,nincs már rendje a nyárnak.
A démonok szabadlábon járnak.