Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tóth Imre: Dopo l’esaltazione (Az elragadtatás után Olasz nyelven)

Tóth Imre portréja

Az elragadtatás után (Magyar)

Nincs semmi, ami elmúlt volna.
Nincs semmi, ami eljövendő.
Minden egyszerre történik meg,
egy pillanat alatt, egyetlen jelenben.
A harc most is folyik, a földön, és az égben.
Állok a napsütötte sávban,
és fázom. Fehér babák bújnak ki a földből,
elindulnak hazafelé, sehová.
Mások pernyeként lebegnek alá az égből.
Igen, én égtem el ott milliónyi testben.
Hullócsillagként jön egy élet a földre.
Felizzik egy sors: bizonytalan,
távoli ragyogás. Láttalak ülni a fügefa alatt.
Te voltál ott, és senki más.
Fénylő, fekete lények élnek a tűzben.
A mennyország elesett.

Homloknyi csendben várlak. A játékok évében.
Fekete szivárvány feszül Éden felett.
Az idők hulladékain élünk.
Nincs már rendje a télnek,nincs már rendje a nyárnak.
A démonok szabadlábon járnak.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásaTóth Imre

Dopo l’esaltazione (Olasz)

Non v’è nulla, che sia passato.
Non v’è nulla, che è venturo.
Tutto si verifica in una volta,
nello stesso istante, nel presente unico.
Anche ora la lotta è in corso, sulla terra, nel cielo.
Sto sulla scia illuminata dal sole,
ho freddo. Dalla terra sbucano bambole bianche,
s’incamminano verso casa, da nessuna parte.
Altri, come cenere, flottano giù dal cielo.
Sì, io son stato bruciato là, in milioni di corpi.
Una vita giunge come stella cadente sulla terra.
S’arroventa un destino: incerto,
un bagliore lontano. Ti vidi seduta sotto il fico.
Tu eri là, nessun’altra.
Luminose creature nere vivono nel fuoco.
Il paradiso è perduto.
 
T’attendo in questo minuto silenzio. Nell’anno dei giochi.
Sul Paradiso si tende un arcobaleno nero.
Viviamo sui rifiuti dei tempi.
L’inverno non è più come una volta, neppure l’estate.
I demoni girano liberamente.  



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap