Tóth Imre: The search for Beatriz Viterbo (Beatriz Viterebo keresése Angol nyelven)

Nem tudom, áll-e még a Garay utcai ház, hiábavaló reményeim színtere, de azt tudom, hogy az a perzselő februári délelőtt, amikor itt hagytad ezt a világot, csak az első volt egy végtelen változás-sorozatban. A te életedről nem tudok semmit, de az enyémről…

Mondhatnám, hogy úgy éltem, mint egy szent, de ez nem felelne meg a valóságnak.

Az a bűnöm, hogy nem tudok felejteni. Emlékszem életem minden egyes percére.

Emlékszem az iskolákra, könyvtárak ásító unalmára. Emlékszem a laktanyákra, a szögesdrótra, kerítésre, az emberek szagára. Az őrtoronyban, éjjel, könnyen megfordíthattam volna a fegyvert. Emlékszema besúgókra, a vallatótiszt tekintetére.

„Hova jár, kik a barátai? És a szerelmei?” Emlékszem a fogda hidegére, az őr cigarettával kínál. Emlékszem a csillagos égre, a szabadulásra. Te erről semmit nem tudtál. Élted a magad könnyelmű életét. Mielőtt még engem is elnyel az Univerzum sötétje, és testem atomjaira hullik szét, elmondom, hogy semmi nem kárpótolhat érted. Tényleg semmi.

I don't know if the house on Garay Street, that stage of my vain hopes, still stands, but I do know, that the scorching February morning when you left this world,was merely the first in an endless series of changes. About your life I know nothing, but about my own…

I could say that I lived like a saint, but that would not be true.

My sin is that I cannot forget. I remember every single moment of my life.

I remember the schools, the yawning boredom of the libraries. I remember the barracks, the barbed wire, the fences, the smell of the people.  In the guard-tower I could easily have turned the gun around. I remember the squealers, the way the interrogating officer looked at me.

"What places do you frequent, who are your friends? And your lovers?" I remember the cold of the stationhouse; the guard offers me a cigarette. I remember the starry sky, the release. You knew nothing about these things. You lived your own frivolous life.

Before the dark of the Universe swallow me up and my body disintegrates into atoms, I will just say that nothing can compensate me for you. Nothing whatever.