Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Imre: Hotel Faustus (Hotel Faustus Olasz nyelven)

Tóth Imre portréja

Hotel Faustus (Magyar)

Amikor kérdezted, boldog
vagyok-e, nem tudtam,
ez a kérdés miért fontos.
Sétáltunk volna a Várban,
szemközt a pesti oldal.
Hívtalak, de számod nem
felelt, kórházi ágyon hagyott
nyomot tested.
Lehettél volna a feleségem,
szülhettél volna gyereket,
de nem ez lett, mint ahogy
nem lettünk híres emberek.

Azóta minden nap olyan, mint ezer, elképzelem,
a gép előtt ülsz, mezítláb, pizsamában a
székeden. Már fürödtél, hajad törölközőbe
csavarva.

Én most lépek be az imaginárius térbe,
szellemem pásztázva keresi szellemed.
Azokban a napokban késsel jártam,
az utcákon rendőrök, és tüntető tömeg.

Tudom, lehetett volna másként,
nyithattunk volna az időn kaput,
míg alattunk aludt a város,
ruháink hálóba szövődtek.
És a Duna is aludt.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásaTóth Imre

Hotel Faustus (Olasz)

Quando mi avevi chiesto se
ero felice, allora non sapevo,
perché questa domanda fosse così importante.
Avremmo potuto passeggiare nel Castello,
di fronte il lato di Pest.
Ti avevo chiamato, il tuo numero
non rispondeva, su un letto d’ospedale,
il tuo corpo aveva lasciato un’impronta.
Avresti potuto esser’ mia moglie,
avresti potuto partorire dei bambini,
tuttavia non è andata così, come non siamo
neppure diventati uomini famosi.
 
Da allora tutti i giorni sono come mille altri, immagino,
stai seduta davanti la macchina, a piedi nudi,
in pigiama, sulla sedia. Avevi già fatto il bagno,
i capelli avvolti dentro un asciugamano.
 
Io entro ora nello spazio immaginario,
il mio spirito scruta in cerca dello spirito tuo.
In quei giorni vagavo con il coltello,
per strada poliziotti, folla di manifestanti.
 
Lo so, poteva andare diversamente,                      
avremmo potuto aprire una porta sul tempo,
mentre sotto di noi dormiva la città,
i nostri vestiti si son intrecciati nella rete.
E anche il Danubio dormiva.
 
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap