Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tóth Imre: Letter from Fukushima (Levél Fukusimából Angol nyelven)

Tóth Imre portréja

Levél Fukusimából (Magyar)

Vannak felejthetetlen pillanatok az életben.
 Például, amikor a teraszon ültünk.
 Régóta nem éreztem olyan boldognak
 magam. Azóta sem láttam a Templom
 túlsó oldalát.
 Emlékszem, gyerekkoromban láttam egy
 rituális öngyilkosságot a tévében.
 Egy japán férfi követte el, nagy nyilvánosság előtt.
 Aztán, emlékszem a Holdra szállásra. És nagyapámra,
 ahogy fekszik az ágyon. Akkor láttam utoljára.
 Egy nap táviratot hozott a postás. Anyám sírt,
 másnap apám elindult Csehszlovákia felé.
 Az erkélyről néztük, ahogy az utcán vonulnak a
 páncélosok. Máskor is láttam már ilyet, de még
 soha nem volt ennyire szép.
 Alig ismertem meg apám, amikor hazaért.
 Kopasz volt, és bajuszt növesztett.
 Sok furcsaságot meséltek a felnőttek.
 Például, a világkormányról, és arról,
 hogy plasztiklapokkal fizetnek majd
 az emberek.
 Időnként szórólapokat szedtem ki a postaládából,
 amik azt állították, hogy Isten teremtette a világot.
 Én erről semmit nem tudtam, csak éltem a magam
 életét.
 Azt a lakást már mások lakják, én csak a lakbérért
 megyek.
 „Láttam nemzedékem legjobb elméit” a hatalom és
 a pénz megszállottjaként.
 Fogadásokon politikusokkal inni, utána parkokban,
 buszmegállóban aludni.
 Korrupt főszerkesztőket saját zsebüket tömni,
 kitüntetéseket átvenni.
 Még szerencse, hogy nem lettem igazgató,
 sem főszerkesztő, így nem tartozom senkinek
 semmivel.
 Nyelvem alá teszem Isten nevét, mint Démoszthenész
 a kavicsot.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásaTóth Imre

Letter from Fukushima (Angol)

There are unforgettable moments in life.
For instance, when we sat on the terrace.
I had not felt that happy for a long time.
I have not seen the other side of the church since then.
I remember seeing a ritual suicide on the TV
in my childhood.
It was a Japanese man who committed it in front of
a large audience.
Then I remember the moon landing. And grandfather
as he lay on the bed. That's when I last saw him.
One day the postman brought a telegram. Mother
cried; father took off for Czechoslovakia the next day.
We watched the march of armed troops on the street
from the balcony. I saw things like that before, but
it was never this beautiful.
I hardly recognised my father when he returned
He was bald and had grown a moustache.
The grown-ups told tales about many odd things.
About a world government, and about
how people will be paying with plastic cards,
for example.
At times I collected leaflets from the post box
which claimed that God created the world.
I knew nothing about that, I just led my own life.
Now others live in that apartment, I only go there
to collect the rent.
"I've seen the best minds of my generation" obsessed
with power and money.
Drink with politicians at receptions, and sleep
in parks, bus shelters afterwards.
Corrupt editors-in-chief stuff their own pockets,
receive the honours.
Mere luck, that I did not become a director
or an editor-in-chief, this way I don't owe anyone
anything.
I put the name of God beneath my tongue,  
like Demosthenes
the pebble.



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaMagyarul Bábelben

minimap