Tóth Imre: Milyen

Milyen szerencsések, akik háborúban,
 egy pillanat alatt halnak meg, és egybõl
 a nirvánába kerülve, nem tartoznak semmilyen
 istenségnek felelõsséggel.
 Csak a golyó ütötte seb árulkodik a
 homlokukon arról, hogy nekik már milyen jó.
 Békében lehetetlen méltósággal távozni,
 csak kórházban lehet, csövek és mûszerek között.
 Ezért jobb a háború a békénél, a halál az életnél.
 Talán jobb lett volna meg sem születni, csak
 lebegni tovább valamilyen égi mezõn,
 de letaszítottak, mint egykor másokat a Taigetoszról,
 hogy itt várjam ki, míg eljön az áhított szabadulás.
 Gonosz istenek zártak ebbe a testbe, vagy nevezhetjük
 õket démonoknak is, mert ez a világ csak másolata
 egy másiknak, az igazinak.
 Itt soha nem tudhatod, ki szeret, és ki van ellened,
 mert ilyen a dolgok természete.
 És ne beszélj nekem a boldogságról, mert nem tudhatod,
 milyen az, élni egy valódi aranykorban.
 Én ott voltam, és mondhatom, hogy nem ilyen.
 Biztos, hogy egészen nem.
 Mikor megszakad a kapcsolat a fenti világgal,
 és nem marad más, csak egészen ez.