Tóth Imre: Világváros

 Lassan úgy érzem,  
 mintha egy világvárosban élnék,
 ahol soha nem áll meg az élet.
 A depressziósok
 paradicsoma,
 ahol mindig le lehet menni
 egy utolsó kávéra,
 vagy forró csokira.
 Egerszeg nyílt város. Bukdácsolok a kiásott árkok,
 csatornák között. Régi emlékeket keresek.
 Itt egy kézfogás, ott egy találkozás árnyéka mellett
 haladok el.
 A város is változik, de az emberek is
 cserélődnek.
 Megbotlom egy csődarabban, a művezető
 éppen durván szidja a munkásokat.
 Hajléktalanok csoszognak el mellettem, illatuk
 megcsap egy pillanatra.
 Kávét innék, de sietnem kell.
 Célom a régi lakás, a parkon túl.
 Vizslapark.* Első szerelmek otthona.
 Megállok a parkban, az idő is megáll
 bennem, csak a szél fúj, mint a Nagyításban.*
 Jó lenne még egyszer élni.
 A telefon kijelzőjén háborús hírek.
 Jeruzsálemben megint robbantottak.
 Egyelőre még messze a vihar.
 Van idő felkészülni.
 Az ismert úton megyek a platánok felé.
 Mindenhol kerékpárút, de én mindig gyalog
 járok.
 Közelben a régi laktanya, hideg telek érzete
 csontjaimban.
 Az albérlő kávéval fogad - minden kívánságom
 így teljesüljön. Éppen tévét néznek.
 Számhoz emelem a poharat, a híradóban
 kiadja valaki a tűzparancsot.
 
 ................................
*Vizslapark. – Park a város szívében,  költő és barátainak kedvenc esti találkozó helye.
*Nagyítás, -  Blow – Up - Michelangelo Antonini Olasz filmrendező 1966 – ban megjelent híres filmje.