Tóth Imre: Metropolis (Világváros Angol nyelven)

 Lassan úgy érzem,  
 mintha egy világvárosban élnék,
 ahol soha nem áll meg az élet.
 A depressziósok
 paradicsoma,
 ahol mindig le lehet menni
 egy utolsó kávéra,
 vagy forró csokira.
 Egerszeg nyílt város. Bukdácsolok a kiásott árkok,
 csatornák között. Régi emlékeket keresek.
 Itt egy kézfogás, ott egy találkozás árnyéka mellett
 haladok el.
 A város is változik, de az emberek is
 cserélődnek.
 Megbotlom egy csődarabban, a művezető
 éppen durván szidja a munkásokat.
 Hajléktalanok csoszognak el mellettem, illatuk
 megcsap egy pillanatra.
 Kávét innék, de sietnem kell.
 Célom a régi lakás, a parkon túl.
 Vizslapark.* Első szerelmek otthona.
 Megállok a parkban, az idő is megáll
 bennem, csak a szél fúj, mint a Nagyításban.*
 Jó lenne még egyszer élni.
 A telefon kijelzőjén háborús hírek.
 Jeruzsálemben megint robbantottak.
 Egyelőre még messze a vihar.
 Van idő felkészülni.
 Az ismert úton megyek a platánok felé.
 Mindenhol kerékpárút, de én mindig gyalog
 járok.
 Közelben a régi laktanya, hideg telek érzete
 csontjaimban.
 Az albérlő kávéval fogad - minden kívánságom
 így teljesüljön. Éppen tévét néznek.
 Számhoz emelem a poharat, a híradóban
 kiadja valaki a tűzparancsot.
 
 ................................
*Vizslapark. – Park a város szívében,  költő és barátainak kedvenc esti találkozó helye.
*Nagyítás, -  Blow – Up - Michelangelo Antonini Olasz filmrendező 1966 – ban megjelent híres filmje.

I am beginning to think,
that I might be living in a metropolis
where life never stops.
It is a paradise for
those with depression,
where one can always go downstairs
for a last coffee
or a hot chocolate.
Egerszeg is an open town. I look for memories
whilst tumbling about among dug ditches and drains.
Here and there I pass the shadow of a handshake, or a
meeting.
The town changes, people also
keep changing.
I stumble on a length of pipe, the foreman
is just swearing at the labourers.
Homeless people shuffle past me, their fragrance
hits me for a bit.
I'd have a coffee, but I need to hurry.
I'm aiming for the old flat past the park:
Vizslapark*. The home of first loves.
I stop in the park. Time in me stops as well,
only the wind blows, as in "Blow-up"
It would be good to live again.
The phone's screen shows war news.
There was another explosion in Jerusalem.
For the time being, the storm is a long way off.
There is time to prepare for it.
I'm going on the road I know towards the plane trees.
There are bicycle paths everywhere, but I always
go on foot.
The old army base is nearby, a feeling of cold winters
in my bones.
The lodger greets me with a coffee - all my wishes
should come true like this. They’re just watching TV.
I lift the glass to my lips; someone is giving the order to fire in the news.
 
…………………………
* Vizslapark is a park in the heart of town, the favourite evening meeting place of the poet and his friends.
* "Blow-up" is a famous 1966 film by the Italian director Michelangelo Antonini.