Tóth Krisztina: Balaton
|
Balaton (Magyar)Nem akartam hogy ősz legyen megint itt vagyunk a kert is rábólint tilosban futó idő megállt a túlba így vitt maradni kéne még azt súgja jól van bólint a bodza is alacsony napba bámulsz felállsz lassan lemész a stégre nyugágyak bent a villany is lecsapva ősz van és délután sietni kéne hová pedig a táskát összeraktam valamit egyszer úgyis itt felejtünk meleg a fal úgy ég az őszi napban lopott napunk ahogy nemrég a testünk
Nem akartam hogy ősz legyen megint itt egy hosszú szál inkább ki kéne húzni harminchárom éves vagyok pedig mit kéne tennünk mondod ki kéne húzni de meddig még szeretsz és úgy öregszem ahogy a kert apránként észrevétlen csak most nem hogy a fejem az öledben fekszik a nád ledőlt sohase értem tetten még az időt amikor színt vált épp a levél a szemed is néha barna néha meg mikor a szerelem színt vall mélyzöld színű hullámmal dob a partra
Nem akartam hogy ősz legyen megint itt érjen gyümölcs savanykás íz utol fordult az út de most a fák behintik hosszú nagyon indulni ez a cél ne érjen itt inkább vigyél magaddal ha fordul is ha érni kell hát érjen véget múljon mi integet marasztal el végleg és most ne rajtunk ne tétlen múljon levél varázslat hogy lehulljon rólunk mi tart még – vissza nem találhat magába út hogy útrakelni tudjon csak úgy léphet mint víz színére lábad
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
