Tóth Krisztina: Lesz macska is

Lesz macska is (Magyar)

I.
Ámokfutás volt három éjszakán át:
a megjelölt kulcs nem illett a zárba,
forgatták csak, ahogy később a párnát,
mikor végül az idegen lakásba
bejutottak, két ágyat összetoltak,
takarónak a függönyt leszerelték,
álltak a zuhany alatt - hideg folyt csak
belőle, nézd meg, ilyen színű csempét
gyerekkoromban láttam, mondta, még emlékszem
a linóleumból a foltfejekre,
fekete-fehér kutyaarc, a szélen
megismétlődik- tudod, a részletekre,
szagokra mondom, cipelem magammal
(nem nyom a karom? Ha kell, itt a párna-)
az összes képet, mindjárt itt a hajnal,
jár a troli és ég az utcalámpa.

II.
Leányfalura menekültek aztán,
nem járt senki az éjszakai úton:
elég öreg ház, nem valami nagy szám,
de arra jó, hogy az ember megaludjon,
letekerték a kapuról a láncot,
várj csak, valahol itt a villanyóra,
kínai lakat volt, de látszott,
nem is használják, a rács tiszta rozsda,
és a takarók hűvös fűszagában
az a sok nyár, kék ülőke a vécén,
kerti cipők, szappant még nem találtam,
ez meg valami furcsa gyógynövénykrém,
apránként kigyulladt az összes ablak,
úgy égett mintha villám járna benne,
valamit most ígérj meg! (Jé, ott laknak?)
-aztán kilobbant: persze, persze, persze.

III.
Hogyha hajnalban nem jön az a macska,
feküdtek volna délig öntudatlan:
de így elnyújtott, gyerekhangú jajra
riadtak fel és lecsúszott a paplan,
a derengésben szétdobált ruhák közt
újra kezdték, mint aki csak szunyókált
a ringatást, a lomblyukaktól áttört
függöny mögött a neonfényű hold állt,
de már fent volt a nap is, égitestek
találkoztak félálomban az égen,
és kitakarva látszott, hogy a testek
még fiatalok, de már nem egészen,
hogy halandóak, de már nem egészen,
és csukott szemmel az egyik megígérte
a másiknak, hogy ott, a másik évben
lesz macska is, mert anélkül mit érne…

Va fi şi pisică (Román)

I.
Trei nopţi la rând au fost de groază:
cheia marcată nu se potrivea în broască,
au tot învârtit-o, ca perina în urmă,
când în sfârşit în locuinţa străină
au ajuns, două paturi au împins laolaltă,
ca pătură au folosit perdeaua demontată,
stăteau sub duş, curgea doar apă
rece, vezi, faianţă de această
culoare am văzut doar în copilărie, spuse,
mai ţin minte de capetele colorate,
fete de câini alb-negre, iar pe margine
se repetau – şti, despre fragmente,
mirosuri vorbesc, car cu mine
(nu te apasă braţul? Dacă vrei aicia-i perina-)
toate imaginile, în curând soarele răsare,
troleiul merge şi pe stradă e aprinsă lampa.

II.
Apoi la Leányfalu s-au refugiat,
nu umbla nimeni noaptea pe drum:
lăcaş destul de vechi, nu-i de deochiat,
dar ca să poate dormi omul în el e bun,
de pe poartă lanţul au dezlegat,
stai, aici e ora de de curent pe undeva,
cu lacăt chinezesc a fost încuiat,
ruginit grilaj, căci nu-l foloseau, se vedea,
şi mirosul păturilor de iarbă proaspătă
în acele multe veri, veceu cu capac albastru,
bocanci de lucru, săpun n-am găsit deocamdată,
iar asta-i ceva unguent din plantă, straniu,
toate geamurile se iluminează încet,
ard, parcă fulgerul ar umbla prin ele,
să-mi promiţi acum ceva! (Ce-i, acolo locuiesc?)
- apoi s-au stins: fireşte, fireşte, fireşte.

III.
Iar dacă în zori pisica n-ar fi venit,
ar fi stat culcaţi până-n amiază în neştiinţă:
dar astfel, pe un vaiet lung, de glas de copil
s-au trezit şi printre plapoma pe pământ căzută,
şi hainele în zori în jur împrăştiate,
au început, parc-ar fi fost aţipiţi,
legănatul din nou, şi de după perdele cu umbre
de crengi, luna cu lumină neon strălucii,
dar şi soarele era sus, astre
se întâlniseră pe cer în aţipire,
şi dezvelite se vedeau corpurile
nu prea, dar încă tinere, pieritoare,
şi cu ochi închişi unul i-a promis
celuilalt, căci acolo, anul ce vine
va fi şi pisică, c-altfel n-are rost nimic…

Bandi András

Feltöltő	Bandi András
Az idézet forrása	saját