Tóth Zita Emese: (S)ima
(S)ima (Magyar)Csak a szívem fogd meg, Isten, míg hangtalan félek, s rezzenéstelen arcomra gyűlnek a rossz emlékek.
Csak a szívem fogd meg, Isten, könnyeddé váltom magam, ha többé nem hiszem azt, hogy minden múltam vigasztalhatatlan.
Csak a szívem fogd, vagy hagyd zuhanni, hagyd, hadd tanuljam meg, milyen képes a világ, míg szemem lángol, kezembe gyűl sokévnyi Miatyánk, amit nem hallgattál meg, mert hangtalan szóltam, azt hitted játszok, pedig élni tanultam.
Csak a szívem fogd meg, Isten, míg hangtalan félek, szemem fehérjében tapasztalattal rajzolt vörösen izzó hajszálér-repedések.
Csak a kezem fogd meg, Isten és mondd azt, hogy ma ugrani szabad. Míg zuhanok, számban homokszemcseként gyűlnek a szavak.
Nézz félre most, Isten, semmim sem maradt, amit összetörtem, összetört, nekem csak a Miatyánk maradt.
|
FordításokRománRugăciune P. Tóth Irén Kérjen fordítást! |