Tóth Zita Emese: Naiva (Naiva Román nyelven)

A szemed mögötti csendet kémlelem,
ahogy közhelyesen ordít,
lassan lételem lesz a hiány,
és elhiszem, hogy az én hibám,
hogy nem vagy itt.
Tarkómon igazság lapít
és fülembe suttog.

De nem hiszek a hangoknak,
ez csak szimpla háttérzaj,
szóval ne zavarj össze még te is
azzal, hogy magadat bizonygatod.

Bizony van ott még példabeszéd,
ahonnan a többi jött,
csak most ne zörögj bele a szívem ritmusába,
ami átváltott valami kóbor haláltusába a tied nélkül.
Ahogy haldoklok,
az igazság is szépül.

Pândesc liniștea de după ochii tăi,
cum urlă tot mai banal,
lipsul e un element vital,
și acum cred că-i vina mea
că nu ești aici.
Mi s-a ascuns adevărul după ceafă,
șoptindu-mi în ureche.

Dar eu nu cred în sunete,
sunt simple zgomote de fond,
deci nu mă mai tulbura și tu
explicându-ți argumentele.

Sigur mai sunt acolo vorbe goale
de unde vin și celelalte,
dar acum nu-mi mai deranja ritmul inimii,
ce fără a ta o luase razna, vrând să moară.
Cum agonizez,
și adevărul se înfrumusețează.